huszonegyes

Következő a szitu: állok a Jégbüfé előtt, fülemben szól a jóféle muzsika (gy.k.: Ayreon) és odajön hozzám egy feketekalapos, szakállas cigó. Látom, mozog a szája. Mondom, ajjaj, ez hozzám beszél. Kiveszem a füldugót, (máris fertőz a zaj) kérdem, mi van? Aszongya, BUÉK, nincs-e egy kis apróm. Benyúlok a zsebembe, kiveszek kemény 45 forintot, gálánsan belehintem bőrkeményedéses, redvás markába. Fószer áll, méregeti lenézően az aprót, majd megkérdi: nincs több? Bazeg, mondom magamban, egy "kis" arót kértél, nem? Mondom, hogy nincs. Biztos? Igen. Jóvan, köszönés nélkül lelép. Tahófasz. Ő balra el, én strázsálok tovább. 2 perc se tellik bele, a tag balról jön vissza, rámnéz, majd teátrális mozdulattal benyúl a belső zsebébe, a képembe nyomja a személyijét, rámnéz nagyon meggyőző tekintettel, hogy "bizony, nekem ilyen is van, bibibííí" és azzal a lendülettel vissza is rakja a kabátjába a kártyát, s jobbra elszelel. Mindez nem vett többet igénybe 4 másodpercnél. Én viszont 4 évet öregedtem ezalatt, mert ennyire hülye emberrel már jóideje nem találkoztam. És ugye hol itt a tanulság...

Uff!

húúszas

Öejj! Hát végre vége ennek a nyavajás, nyiszlett, nyomorult karácsonynak! Istenem, a télben ez az egy dolog, amit utálok, ez a agyba-főbe passzírozott k*rva karácsony, ami átment ilyen "fogyassz-és-még-fogyassz" ünnepbe, a kapitalizmus élő önajnározó éves összeborulásába. Fujj! Nem hiszem el, hogy ünnep kell ahhoz, hogy összeüljek a családommal és a szeretteimmel. Ez übergáz. De végre itt a szilveszter, ami egy buli és a születésnapom, ami mégegy. Yeah!
Más. Töredelmesen be kell valljam, hogy megnéztem 2 csajfilmet és még szórakoztam is rajtuk. Én nemtom, hogy mi a bánat van velem, hogy hajlandó vagyok egyáltalán a közelébe menni bárminemű ilyetén hülyeségnek. Biztos má megin ez a lamúr dolog köpött a levesembe. Ejnye! Csúnya kibabrálás ez velem, de hát micsináljak... Egyre igazabbnak érzem azt a mondást, hogy "Lehet, hogy a nők a gyengébbik nem, de a férfiak a leggyengébb!" Háde most nem?

Uff!

egyhíjánhuszas

A szórakozás akkor esik a legjobban, ha az ember munka helyett csinálja. Ez ugye nem csak rám igaz? Itt ez a vizsgaidőszak és nem áll rá se a seggem, se az agyam a tanulásra. 5.-es korom óta nem csinálok rendesen házit és nem is igen tanulok, mégis vígan (hja...) eljutottam odáig, hogy 1etemista vagyok. Azért néha én is érzek egy hangyányi szégyent...
Más. Múltkor állok a blahán (kedvenc helyeim egyike, "ott kéne atomot robbantani"), várom kedves asszonypajtást (aki mellesleg a nyugatitól nem ér el odáig annyi idő alatt, amíg én a XV. kerből meg igen, de mind1...:)) és odajön hozzám egy rigolyás vénember. Aszondja nekem, hogy "nem akarom megsérteni, de mondhatok valamit?" Persze, felelem én naívan. "Te olyan nőies vagy!" Mondom MIVAN?? "Hát hogy nekem eltűnt a barátnőm egy ideje és már minden mindegy. És te olyan nőiesnek néztél ki." Aszittem lendületből agyalapi mirigyen sarkalom. Egyből eszembe jutott az a vén szivar, aki a Family Guy-ban mindig ki akar kezdeni a Chris-szel. Ott röhögtem, itt csak hápogtam. Aztán amikor odábbállt a faszinger, akkor robbant ki belőlem a hahota. És azok a sóvár disznószemek... Kész voltam...

Uff!