negyvenegyes

Ma volt az utálat napja. Reggel suliba menvén a buszon mellettem veszekedett egy pár, vagy 10 percig, olyan jó alázósan. Aztán a Keletinél egy ipse nem értette, hogy a piros "Vészjelző" feliratú gomb, az vészjelzésre jó. A sofőr (tegyük hozzá, nem éppen kedves sítlusban) kétszer is szólt, hogy a piros gombot ne nyomkodják hiába, mire az ipse, aki megnyomta, nemhogy elkussolt volna, még valami olyasmit is kiabált, hogy "Blabla gurghhlllbrrp, KÖCSÖG!" és ezzel le is volt rendezve a dolog. Hazafelé egy máminak átadtam a helyemet, aki mézesmázosan megköszönte, majd 10 perc múlva úgy küldött el egy tini csajszit a francba, hogy én csak lestem. Érdekes megfigyelni az átlagember reagálását a legkisebb inzultusra is. Tisztára idegbeteg itt mindenki ebben a városban. Kötelezően évente egyszer, 1 teljes hétre elküldenék mindenkit szabadságra a városból, hogy úgy istenigazán pihenje ki magát és ne a mellette állón verje le az aznapi stresszadagját. Néha az az érzésem, hogy puskaporos hordón ülünk és éppen egy cigire akarunk rágyújtani, az öngyújtót keresve. Csak idő kérdése, hogy itt valami masszív pofozkodásba kezdjenek a népek, több okból kifolyólag is.
Más: tessék zeitgeist-ot nézni! Itt, e: http://video.google.com/videosearch?q=zeitgeist&emb=0&aq=f#

lUff