harminckettes

Nyrompf!

És igennnn!! Múltkori csúfos és orbitális buktám után íme elérkezett az igazság pillanata, melyben magamévá tehettem igaz jussomat, egy "megfelelt" rutin vizsga alakjában. Jó, hogy mondjuk 200 kiló plussz volt a wagon r-ben, szenvedtem is rendesen. De ennek így kellett lennie, menetelésem a jogosítvánnyal rendelkezők tábora felé immár megállíthatatlan. Pláne, hogy még a félkegyelmű, lágyagyú, gyógyegér öcsémnek is sikerült összekukáznia magának egy jogsit, miután az eü-n (bruhaha) is megbukott. Ha egy ilyen ön- és közveszélyes, klinikailag menthetetlen esetet is átengednek, akkor nehogy már szerény félisteni személyem legyen a kivétel.
Más. Végre egy jó hét az eltén! Nem is btk-s óra volt, de nem ám! Azért jó, hogy a ppk-n is hirdetnek meg órákat, hová is lennék én nélkülük... Lényeg az, hogy van még remény, a jövő tanárgenerációi és diákjai számára is!
Aztán meg nehezen telik ez a 3 hónap, van még hátra 3x ennyi. Néha jó lenne egy időgép, vagy vmi hasonló, amibe beszabadulván, őrült irányítókarrángatásba kezdenék, mert mért ne. Tán még ki is köthetnék a véletlen szeszélye folytán úgy december 2. végében. Jó lenne már.
Na én alszom el húzni. Vagyis el én húzni alszom. Akarom mondani húzni én... áhh, hagyjuk a fenébe!

Uff