huszonegyes

Következő a szitu: állok a Jégbüfé előtt, fülemben szól a jóféle muzsika (gy.k.: Ayreon) és odajön hozzám egy feketekalapos, szakállas cigó. Látom, mozog a szája. Mondom, ajjaj, ez hozzám beszél. Kiveszem a füldugót, (máris fertőz a zaj) kérdem, mi van? Aszongya, BUÉK, nincs-e egy kis apróm. Benyúlok a zsebembe, kiveszek kemény 45 forintot, gálánsan belehintem bőrkeményedéses, redvás markába. Fószer áll, méregeti lenézően az aprót, majd megkérdi: nincs több? Bazeg, mondom magamban, egy "kis" arót kértél, nem? Mondom, hogy nincs. Biztos? Igen. Jóvan, köszönés nélkül lelép. Tahófasz. Ő balra el, én strázsálok tovább. 2 perc se tellik bele, a tag balról jön vissza, rámnéz, majd teátrális mozdulattal benyúl a belső zsebébe, a képembe nyomja a személyijét, rámnéz nagyon meggyőző tekintettel, hogy "bizony, nekem ilyen is van, bibibííí" és azzal a lendülettel vissza is rakja a kabátjába a kártyát, s jobbra elszelel. Mindez nem vett többet igénybe 4 másodpercnél. Én viszont 4 évet öregedtem ezalatt, mert ennyire hülye emberrel már jóideje nem találkoztam. És ugye hol itt a tanulság...

Uff!