tizenhetes

Hát, hát jó régen sikerült utojjára errefelé tévelyedjek. Mennyi minden is történt ezalatt az idő alatt velem, hű. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán a nyárközépi zuhatag-fergeteg-vízszakadással, amikor a Körvasútsori autósátjárónál az éjszakai busz lépcsőmélységig merült a vízbe? Netán azt, ahogy a tirpák csávó a 4-es6-os villanyóson nyálbuborékokat eregetett? Azis jó volt, hejj! Simén visszakézből hánytam volna a csávót orcán ám, de igen, ha nem lettem volna nővel (hja, persze, mondaná ismét öcsikém) Vagy a legutóbbiakat soroljam? Amikor 20-án volt a tűzijáték, én meg képes voltam rá kimenni, a megrögzött tömegutáló fejemmel? (Mi mindent meg nem tesz az ember szerelemből...). Az volt ám a csudijó, amikor a porvihar után jött a szemét, meg a sár, majd amikor már szanaszéjjel tört az esernyő a kezemben, jött a vízfüggöny. Kb. 5-6 éve nem voltam tűzijátékon, erre meg pont egy ilyen elcseszettre kell kimenjek. Mostantól csakis távkapcsolós-tűzijáték lesz. De azért jó volt látni, hogy saját akarattal túl lehet élni egy ilyen természeti csapást is. Ha nem fut az ember az embercsordával, amelyik sikoltozott és elhagyta a saját csemetéit, akkor nincs semmi gond. Tiszta egy Világok Harca volt, ahogy a sok emberszarvasmarha összecsődülve ide-óda csapódott mi meg csak néztük őket. Ahogy Richard Burton is mondta "This was no disciplined march. It was a stampede, without and order, and without a goal..."
Ez jó is lesz zárómondatnak.

Uff!

U.I.: de azért megjegyzem, érdekes volt azis, amikor a troli, amivel mentem, hirtelen megállt, mert mert lekapcsolták a felsővezeték feszültséget. Meg amikor a részeg fószer fel akart szállni a 973-asra, a sofőr meg nem akarta, ezért rácsukta az ajtót a kezére. Heh...