nyolcas

Asszem többet nem csinálok olyat, hogy a fűtetlen nyaralóba kimegyek eltölteni 2 éjszakát úgy, hogy kint még az eső is esik. Nem poén. Az sem, hogy 4 takaróból csak 1 (persze, hogy a legvékonyabb) maradt meg csak rajtam az éjszaka folyamán, mert az összes többit asszonypajtás nagy ügyesen lerángatta rólam alvás közben. Meg minekután sikeredett egy villanyradiátort öszzekukázni vhonnan, a konnektor, amibe este beledugtam, kb hajnali 3 és 4 óra között felmondta a szolgálatot és kiszakadt a falból. Aú. Aztán amikor már jégkockára fagytak a heréim és márványosra az ajkaim, felébredtem, mert az istennek sem tudtam rájönni, hogy mért van ilyen zergeb*szó hideg. Kómásan, zakkantan és kissé kétségbeesetten nyomogattam a billenőgombot a radiátoron, hogy felgyulladjon a megváltást jelző narancsszínbe hajló sárga kis led a fűtőtest oldalán, de a Gondviselés azon az éjszakán a hátát mutatta nekem és én hajnali 7ig feküdtem egy didergő húsmasszaként a jó melegen bebugyolált és gondtalanul szunyáló kedvesem mellett. Ha nem reszkettem volna annyira, sztem még tovább is úgymaradtam volna, mert valószínűleg 7kor is csak azért ébredt fel a kedvesem, mert nem tudta elképzelni, hogy miért rázkódik ilyen éktelenül az egész ágy. Aztán amikor rámborította a 3, vastag, előmelegített takarót, értettem csak meg, hogy az emberek mért szoktak olykor hálaimát rebegni különböző isteneiknek. Mi ebből a tanulság? Hát nem tudom. Ha valaki rájön, szóljon.

Ámen.