hármincás

Ögödej!

Megtelt a szemeteskuka, ki kell ürítsem. A mai este feltétlenül leverte nálam a lécet a bp-i élettel kapcsolatban. Tervbe vettük ugyanis Gabesz barátommal (erről az állatról még később egy picit) hogy elmegyünk holmi feltörekvő ifjú titán tehetségek (?) estjére a Tűzraktérbe, mert vmi spanja reszel az egyik bandában, és fúdejólesznekünk. Ezzel eddig nincs is sok gond. Megyünk, odafelé még beülütnk egy sörözöbe gyorsan, hogy mégse porzó torokkal érkezzünk meg a tett helyére (először rossz irányba indultunk el, de sebaj). Majd elindultunk mosmár a helyes irányba, egy jó este reményében. Hát nem jött be. Előszöris a csocsózás sem úgy sült el egészen, ahogy mi azt reméltük, mert majdnem mindenki lealázott minket. Majd kicsengettük a kőkemény 300.- Ft-os belépőt azért, hogy egy fülledt, dohos, seggsötét helyre lemehessünk, holmi szedett-vedett bandákat megsasolni. Járkáltunk fel-alá, s Gabesz végül már annyira unatkozott, hogy elkezdte a gipszkarton falat könyökkel betörni, meg a maltert lefejteni a szemközni házfalról. Én itt már sírtam a röhögéstől. Aztán irány a légópince, odabenn folytatódó őrülettel. Gabesz a hangos metálzenére felszabadultan táncolni kezdett, teljesen önkifejezően. Itt a Trullio-féle basszgitárreszelés, a Tiesto-féle dj-szkreccsölés és a Náncsi néni-féle felmosófarángatás is helyet kapott, mind egy harmonikus performansz-kompozícióba építve. Végem volt. Aztán amikor elkezdett az a banda játszani, akik miatt tulajdonképpen odamentünk, Gabesz felpattant a legendás "Unom!" harci kiáltásával és elhagyta a pincét. Nem komplett. Fel-felbukkanó csokiéhségét csillapítandó egy közeli bót vagy benzinkút keresésébe kezdtünk. Mondanom sem kell, hogy az egyetlen kút ami volt, nem volt nyitva!! Ez Bp! Aztán az Üllőiről átgyalogoltunk a Rákóczi térre, útba ejtve egy éjjel-nappalit. Le akartunk ülni, hogy megigyuk a szerzett sört, meg beburkoljuk a csokit. Tér persze sehol, csak egy nagy luk, "4-es Metró" felirattal. Anyádat. Séta a Blaha felé. Boáá. Ott eldöntöttük, hogy ezt az estét semmi nem menti meg a totális csődtől, menjünk inkább haza. Persze a 0.09-kor induló 973-as 0.08-kor sehol sem volt. Közben a szokásos tirpákoskodás, tarhálás, egymás idegeire menés ment a téren. Mellettünk állt egy 13-15 éves formájú egyedekből álló 3-4 fős csoport, akikhez odament egy teljesen hangyás gyógyegér, és elkezdte mondani: "Itt a nyár, mi? Itt a nyár? Itt van a nyár? Itt a nyár? Megérkezett a nyár? Itt a nyár?" A srácok kővé váltan meredtek rá (mi nemkülönben) mire végül átslattyogott az úttesten (imádkoztunk az isteni kamionért, de nem jött sajna). Megjött Gabesz busza, könnyes búcsú, majd elválás. Persze a 973-asom semmi jelét nem mutatta a megérkezésnek, gondoltam kimaradt egy járat, sebaj. 40-kor befut a busz, elindulunk, majd 10 méter megtétele után belénkszalad oldalról egy taxis. Hogyaza magasságos... Buszról le, vissza a Vas utcáig (ne várj buszt a Blahán, csak ha nem tudsz visszagyalogloni 1 megállót. Alapszabály) várakozás a következő buszra. Gondolkoztam egy taxin, de persze a Bankomat nem működött. Amikor megjött a következő busz, felszállt a másik holdkóros hatökör, aki szalmakalpagot, szemüveget és egy piros bohócorrot (sic!) viselt, és táncolt a gyerekkocsis állórészen. Mondom ilyen nincs, ennyi barom hogy a francban fér meg egy estében, nem zavarják meg egymást? A Blahán volt még egy tag, aki a diákszigetet kereste, de sajna hozzám nem jött oda, szívesen elirányítottam volna Csepel vagy Abádszalók irányába.
Végre itthon. Maradtam volna inkább asszonypajtással Gödön. A mostani ugyanis egy abszolút félresikerült hét volt. A vezetésen kívül semmi jó nem történt velem, csak kavargatom az állóvizet. Múlt héten legalább volt nyaralás, meg kecskeméti rep(ülő)nap. Itt is alkotott Gabesz, mert amikor hazafelé tartott kis társaságunk, elkezdett esni az eső, mire Gabesz felnézett, s rezignáltan megjegyezte "Süllyedünk, bazmeg!" Az egész napos hülyeségparádé és röhögéskúrára ez a mondtat tette fel a koronát asszem, s valszeg Dani barátom is egyetért ebben. Meg vasárnap volt Simpson-család mozifilm nézés, ahol is nagyon jól éreztük magunkat Pókmalac (vagy Henry Pottyer, ahogy tetszik), Alaszka, a Búra és Schwarzenegger elnök társaságában. Akik esetleg nem értenék könnyed és harmatos utalásaimat, azok sürgősen fáradjanak el a moziba megnézni a filmet, mert egy kötelező darab, egy "must have" feszített a vásznon 88 feledhetetlen percen át. Volt L'ecsó is másnap, de az fele ilyen jóra sikeredett csak.
Na jó, "vörös nyakkendő" vagyok (ti(e)-red, érted!!!). Megyek alvadni.

Én vagyok Lugash!
Uff

U.I.: Legjobb: Flórián tér, este 11 óra. Elsuhan az uccsó 1-es villanyós az orrom előtt. Gondoltam addig, amíg várok, megnézem mikor indul az első 901-es. Keresem a megállót, tábla persze sehol. Mikor feladtam, és visszaindultam a vilihez, egy bazi zúgás kíséretében megjelent az uccsó 1-es, a gyalogos lámpa pirosra váltott, megjelent a semmiből vagy 6-8 autós, kellemesen lassan és elosztva az úttesten, hogy még véletlenül se tudjak átszaladni a villamosért. Természeresen még a zöld jelzés a lámpán is segítette a vilit a könnyed tovasuhanásban. Szinte sírtam, mint egy gyerek. Majd jött még egy 1-es, de az csak a domusig vitt. Na üsse kavics, elmentem odáig, majd aluljárón át kellemesen hosszú séta után átcaplattam a 901-es megállójába. Azonban a remiz felé tartó villamosból még kiszólt a sofőr, hogy jön még egy, ami elvisz a thököly-ig. "Jaj de szupi" gondoltam, és szaladtam vissza, nehogy lekéssem ezt is, közben a "ha átvertél öreg, meghalsz" című örökzöld csűrdöngölős nóta járt a fejemben. Jött a vili, felültem rá, majd láttam, ahogy teljes sebességgel elhúz mellettem a 901-es. D'oh! Dzsihá, meg ilyenek. Homéros bekattanás. Majd amikor végül elértem a thököly-t, a pirosban álló villamosról láttam a keresztben átmenő 73-ast. A többit ki lehet találni a menetrendek összehasonlításábal. Késő volt, amire hazaértem...